Árnyékmunka után
Új nap, új hét…
Az elmúlt két hétben nem írtam.
Mély árnyékmunkában voltam.
Alámerültem önmagam mélységeibe.
Szembenéztem a kevésbé szimpatikus részeimmel, válaszokat kerestem, felismertem és megértettem sok mindent saját működésemmel kapcsolatban.
Nem volt sétagalopp. 1-2 nap úgy éreztem azt se tudom ki vagyok, ízekre szedett a kétség. Ez fájt. Aztán ahogy figyeltem magam tudatosan, kezdett kikristályosodni a kép.
Ez a transzformáció útja, melyben felismered önnön léleksebeidet, elakadásaidat, feldolgozatlan traumáidat, árnyékrészeidet. Megérted, hogy azok is hozzád tartoznak. Nem letagadni, semmissé tenni kell, hanem átölelni,
megengedni, elfogadni és integrálni. Hisz az is a részed, azzal együtt vagy teljes. Ráébredsz, hogy úgy vagy tökéletes hogy oly tökéletlen vagy. Megengeded magadnak hogy a fény mellett a sötétség is helyet kapjon benned, mert az is Te vagy. Minden egyes mélypontot megélve és megértve járjuk a tapasztalás útját, míg el nem jutunk a feltételnélküli szeretetig, és az (ön)elfogadásig.
Tegnap este született egy új versem, mintegy lezárásként az elmúlt két hét kihívásainak.
Szeretettel osztom meg veletek:
Szeretet és félelem
Két erő lakozik bennem.
Két erő uralja az életem.
Két erő, mely ellentétesen hat.
Két erő, mely időnként szétszaggat.
Egyikkel bármire képes vagyok.
Akár téren és időn át is eljuthatok.
A szeretet az én igazi hajtómotorom,
vele az Univerzummal egységben vagyok.
Másik az álruhában érkező félelem,
mely gúzsba köt és bekorlátozza életem.
Ha felüti fejét, néha kétségek gyötörnek
és nehéz a szeretetvezérlését követnem.
Olykor hagyom, hogy levigyen a mélybe.
Megengedem hogy lezuhanjak a semmibe.
Ott az árnyékaimmal pőrén szembenézek,
Majd elfogadom, integrálom ezen részem.
Ma már tudom időnként alá kell merülni.
A mélypontról felfelé tudok csak kijönni.
Nem kell más hozzá csak a szeretet ereje.
Tudatos önmunkával folyamatosan segítve.
Legyen csodás napotok!
Fitos-György Éva
Spirituális Lélekgyógyász, metamorf masszőr, családállító